Az évszázad mérkőzése: az angol-magyar 1953. november 25-én délután negyed négykor kezdődött. Hónapok óra erre várt az ország. Mindenhol a készülékek köré gyülekeztek az emberek, ott is kitettek rádiót, ahol egyébként nem volt szokás az ilyesmi. Hiszen az Aranycsapat lépett pályára, az otthonukban addig veretlen angolok ellen.
Bakáts tér. A kezdőrúgás előtt megjelenik egy férfi, senki sem ismeri, nem tudni honnan jött, de elrontja a szurkolás örömét, mert előre bemondja a gólokat. Minden gólja tutti, magát is így nevezi az egyén: Tutti. Helén, a kitelepítésből éppen visszatért és utcaseprői munkakört betöltő hölgy veszi pártfogásába a különös urat. Helén és Tutti együtt végigszáguldják az angol-magyar mérkőzés Szepesi-féle közvetítésének másfél óráját: italboltból borbélyüzletbe, korabeli húsboltból a Gellért-fürdőbe, egy Kossuth-díjas író budai lakásából át egy presszóba. Mivel az államvédelem is felfigyelt a fickóra, menekülniük kell. Miközben ők hárman, Helén volt vőlegényével, a presszózenész Halmival bujkálnak a rendőrség elől, zajlik az évszázad mérkőzése.
De honnan tudja a gólokat? És mi lesz vele? És mi lesz velünk? Lehet, hogy nem csak a mérkőzés eredményét ismeri?!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.